Achillea millefolium – Piros cickafark

Achillea millefolium bemutatása

Az Achillea millefolium, vagyis a piros cickafark, élénkpiros virágaival lendületes, mégis romantikus hangulatot visz a kertekbe. Ez a klasszikus cickafark évelő különösen kedvelt a természetközeli, vidéki és modern évelőágyásokban egyaránt, hiszen hosszú virágzási ideje alatt folyamatos színt biztosít, miközben rendkívül ellenálló és igénytelen növény. Ideális választás elfoglalt vagy kezdő kertészek számára is, mivel minimális gondozással is megbízhatóan díszít.

A piros cickafark nem terjed agresszíven, jól tűri a szárazságot, és ritkán betegszik meg. Virágai vonzzák a pillangókat, méheket és más hasznos beporzókat, így a Achillea millefolium fontos szerepet tölt be az ökológiailag tudatos kertekben is.

A piros cickafark jellemzői

A cickafarkra jellemző bogernyők lapos virágzatot alkotnak, melyek élénkpiros színe erőteljes kontrasztot képez a szürkészöld, finoman szeldelt lombbal. A virágzás tavasz végétől egészen az ősz elejéig eltarthat, különösen akkor, ha az elnyílt virágfejeket rendszeresen eltávolítjuk.

A tollszerű levelek enyhén szőrözöttek, kellemes tapintásúak, és félörökzöld jellegük miatt a növény a virágzási időn kívül is dekoratív marad. A hosszú, karcsú virágszárak a lomb fölé emelkednek, a piros cickafark évelő kifejlett magassága általában 50–60 cm.

A Achillea millefolium nemcsak szabadföldbe ültetve mutat jól: nagyobb edényekben, dézsákban is nevelhető, valamint kiváló vágott- és szárazvirág. Szárításhoz a virágokat hosszú szárral érdemes levágni, majd a levelek eltávolítása után kis csokrokban, fejjel lefelé, szellős helyen felakasztani.

Történeti és gyógyászati háttér

Az Achillea millefolium alapfaj gyógyhatását már az ókorban is ismerték. Latin nevét a görög mitológia hőséről, Achillesről kapta, aki a legenda szerint cickafarkkal gyógyította sebeit. A növény erős gyulladáscsökkentő és sebösszehúzó hatással rendelkezik. A szárított hajtásokból készült tea a népi gyógyászatban ma is ismert és használt.

A cickafark gondozása

A cickafark évelő az egyik legegyszerűbben nevelhető kerti növény. Mivel térségünkben őshonos, kiválóan alkalmazkodik az éghajlati viszonyokhoz, és különösebb törődést nem igényel.

Talajigény

A piros cickafark a jó vízáteresztő, inkább szárazabb kerti talajokat kedveli. Ültetéskor elegendő kevés szervestrágyával vagy komposzttal javítani a földet. A túlzott tápanyagellátás nem ajánlott, mert túlburjánzó, lazább szárú növekedést okozhat.

Fényigény

A Achillea millefolium napos, meleg fekvésben fejlődik a legszebben. Félárnyékban is életképes, de igazán dús bokrot és bőséges virágzást teljes napsütésben hoz. Árnyékos helyen a növény legyengülhet, kevesebb virágot nevel, és fogékonyabbá válhat a betegségekre.

Vízigény

Alacsony vízigényű, kiváló szárazságtűrő évelő. A cickafark jól viseli a nyári hőséget is, csak tartós aszály idején igényel alkalmanként bőségesebb öntözést. A pangóvizet kerülni kell, mert gyökérrothadást okozhat.

A piros cickafark ültetése és növénytársítás

A piros cickafark kiválóan társítható más színű Achillea millefolium fajtákkal, díszfüvekkel és nyáron hosszan virágzó évelőkkel. Vidám, romantikus és természetes hatású ágyások kialakításához tökéletes választás.

Különösen jól mutat árvalányhaj, macskahere, aranysárga kúpvirág, kasvirág, veronika vagy díszfüvek társaságában. Szegélynövényként kerti utak mentén, balkonládában vagy nagyobb cserjék előterében is szépen érvényesül. Élénkpiros virágai látványosan kiemelkednek például a Novita babérmeggy fényes zöld lombja előtt, illetve a bugás hortenziák nagy, világos virágfejei között.